Ha jól tudom, te tudtad, mit vállalsz. Egyikőtök se avatott be. 

De a szart azt sikerül rám tolni mindenkinek, minden egyes alkalommal. Mi a fasznak? Van, aki felnő faszán enélkül a szarakodás nélkül is. Én is felnőttem basszameg, és most vén fejjem befrontinozva nyomulhatok a kurva Deákon, hogy ide ventilláljam azt, amivel nem akarok senkit bántani, mert mind rábasztunk már erre az egészre eléggé. 

Legalább ti lennétek jól, ti hárman, de ti meg alkoholisták vagytok, meg gyógyszerfüggők, én meg mindkettő. Csak vége lesz ennek lassan kajak, mert ez az egyenes út lefelé. Kösz a kezdőlökést, elég faszán sikerült. Megindultam mint szar a jégen. Fele ennyi lendület belém szorult volna, már a fasz tudja, hol lennék.

Halottakkal terrorizálsz? Kajak? Az élőkkel mizu? Kapják be? Szerintem is.

Kapjátok be.

Lehet ezért lettem meddő, mert ebből a shit stormból nem létezik, hogy bármilyen értéket át tudtam volna adni traumatizálás nélkül.

Kurva szomorú vagyok, és fingotok sincs róla, mert a negyedét se bírnátok el. Ami a ti saratok, oké, az enyémet viselem én is, de ez nem az enyém, ezt nektek kellett volna vinni baszki. 

Én fasz gyerekkorom óta rá vagyok kattanva a Mónika showra, arra a trash szarra, fasz se gondolta, hogy azért mert a mi kis történetünk kitenne egy egész estés részt.  

uton hazafele brno-bol

 hoppa hoppa, rajtakaptam magam egy rohamon. egy rohamocskan. nincs ok az aggodalomra, bevettem egy fronyot, hamarosan jon az a kellemes lebeges, amit annyira vagyok ilyenkor. gondoltam leirom, mit erzek.

csinaltam egy faszsagot, kemenyen kivettem a reszem belole, elore sem es kozben sem ereztem szar lepesnek, utolag most viszont megalazva erzem magam, foleg azert mert belementem ebbe az egeszbe. nem volt ra szuksegem, az egom kiehezett kamu szeretethianyat (amit nem lehet kielegiteni) igyekeztem enyhiteni valoszinuleg, a regi modon, es hat pontosan olyan sikeres volt mint regen. sikerult elernem annyit hogy megalazva erezzem magam. gratuaciok hada.

pedig szeretnek az emberek, akik korulottem vannak. lofasz szukseg nem volt erre. mindegy, baszok ra mar megtortent.

szoval ezt szalazgattam magamban hazafele brno-bol, amire baromi buszke voltam, hogy sikerult, hiszen 7 eve nem voltam kulfoldon, mivel a panik miatt az utazas osszes formajatol rettegek /tem, nem tudom hogy allok ezzel most. meg flexeltem is anyamnak, hogy milyen nagyot leptem most. na ja. 

egy tornadohoz tudnam hasonlitani. borul be az eg, egyre jobban, aztan hirtelen szinte vaksotet lesz, es tudod hogy jon a kaosz, hogy barmelyik pillanatban szetbaszodhat minden, es fogalmad sincs, mivel kell kozben es utana szembenezned, ha nincs biztonsagos menedeked.

a borulas nalam zsibbadas, a hirtelen sotetseg az emelyges ft hasmenes erzes, a klausztrofobia tarko izzaszto erzetevel, a panik, hogy menekulnek, de nincs hova, egy kibaszott autopalyan vagyok egy autoban.

a vihar utan jon a jol megerdemelt napsutes. a szajbakurt nyugtato, amirol epp felszemenkent kene leszoknom. 

azt se tudom mit mondjak az orvosnak: igen, kajak jol mukodok most az eletben, de kozben kineztem a helyet ahol meg szeretnek halni. ha tortenik velem valami kedves, megijedek hogy ez az utolso ajandek az eletemben, ma halok meg, hobbim es kedvenc gondolkozni valom a bucsulevel. kinek mit es mennyit szannek utoljara.

sosem peobaltam meg, valszeg nem is mernem, de teny hogy sokszor kurvara semmi kedven ehhez az egesz szopatashoz.

kozben simon & garfunkelt hallgatok, mert az olyan szep, higyhogy oint jo lesz elaludni ra mire beut a froncsi.

joejt mindenkinek

 nem nyírtam ki magam, első körben azt hiszem, örülhetünk ennek.

ez a geci időszak sok mindent tanított. csak nem gondoltam hogy a tandíj ilyen magas, a diákhitelt meg egy életen keresztül kell visszafizessem. na de felre a metaforákkal, nem ezért vagyunk itt.

nyilván most is csak azért pötyögök, mert beszorongtam, és nem akarok annál több fronyót szedni, mint ami elő van irányozva. jól olvasod baszkikám: 

e l ő  v a n  i r á n y o z v a

ugye valahol ott hagytuk el a sztorit, hogy 2022 októberben rendkívül szimpatikus megoldásnak tűnt, hogy intsek egy utolsó csá-t. a kossuth téren akartam megtenni. lol, nem lett volna semmi politikai üzenete. egyszerűen épp arra jártam, mikor összeomlottam. nagyjából taknyomon nyálamon kúsztam villanyoszloptól villanyoszlopig, aztán arra gondoltam, hogy ha én ott leülök egy padra, nem megyek haza, soha többet, és máshova sem. veszek egy töményet meg a fasztudja, fél-3/4 doboz gyogyót és nekiülök meghalni. ez olyan egyszerű és fajin megoldásnak tűnt, hogy megijedtem magamtól.így nagynehezen (még mindig taknyon nyálon a kurva téren) kompromisszumot kötöttem magammal: ma még ne. érj haza. ezt minden nap meg lehet csinálni, de ezt a napot még bírd ki.

nagy nehezen hazakúsztam, másnap úgy döntöttem, elég a toxikus kapcsolatból, van nekem bajom elég. úgyhogy inkább szakítottam (nyugelló, meghalni nem miatta akartam, de tudtam hogy vele nem megy). szóval másnap toltam egy szakítást, akkor még kaptam pár szart a nyakamba, de már semmi sem tudott megérinteni igazán.

2022. december 1.

még mindig olyan értelmetlen minden 

megtehetném, tényleg kurvára megtehetném, de nem akarom

de sosem álltam hozzá ilyen közel

reggeli rage

valojaban az osszes lehetseges faszom kivan mar ezzel.

jo lenne ezt most meltosaggal, tartassal csinalni. szarul megy.

igyekeztem nem bezarni. szarul ment. 

egy par napig rajtam ult hogy jajistenem de maganyos vagyok, hiaba van mellettem barki, egyedul csak az en bajom ez igazan. 

vegtelen pofazassal szet akartam osztogatni a bajomat, morzsankent, hogy nalam is csak annyi maradjon. egy morzsaval talan elbirok, de egy ket kilos parasztkenyer az mas. 

probaltam nem hibaztatni magam, hogy legalabb ennek a nyomasa alol megszabaduljak. kurvajo vicc. 

senki sem banthat ugy, ahogy en bantom magamat.

senki sem szerethet ugy, ahogy en szeretem magamat.

senki sem ert meg ugy, ahogy en megertem magamat.

senki sem sajnalhat ugy, ahogy en sajnalom magamat.

nincs lehetoseg osszeomlani. helyt kell allni a munkaban, a parkapcsolatban, az eletben. 

es ezt gyulolom. szerintem mindenkinek joga vsn egy kis oddzeomlashoz, amikor a kornyezete csak ugy megerti, elfogadja, es hagyja szenvedni.

ugy erzem az egesz eletem egy folyamatos menekules a baszogatas elol. valamiert engem veg nelkul lehet, nagyon nehezen huzok benne hatart.

pedig kurvara el kene kezdeni

bazmeg

ugye lesz majd felfele is