valojaban az osszes lehetseges faszom kivan mar ezzel.
jo lenne ezt most meltosaggal, tartassal csinalni. szarul megy.
igyekeztem nem bezarni. szarul ment.
egy par napig rajtam ult hogy jajistenem de maganyos vagyok, hiaba van mellettem barki, egyedul csak az en bajom ez igazan.
vegtelen pofazassal szet akartam osztogatni a bajomat, morzsankent, hogy nalam is csak annyi maradjon. egy morzsaval talan elbirok, de egy ket kilos parasztkenyer az mas.
probaltam nem hibaztatni magam, hogy legalabb ennek a nyomasa alol megszabaduljak. kurvajo vicc.
senki sem banthat ugy, ahogy en bantom magamat.
senki sem szerethet ugy, ahogy en szeretem magamat.
senki sem ert meg ugy, ahogy en megertem magamat.
senki sem sajnalhat ugy, ahogy en sajnalom magamat.
nincs lehetoseg osszeomlani. helyt kell allni a munkaban, a parkapcsolatban, az eletben.
es ezt gyulolom. szerintem mindenkinek joga vsn egy kis oddzeomlashoz, amikor a kornyezete csak ugy megerti, elfogadja, es hagyja szenvedni.
ugy erzem az egesz eletem egy folyamatos menekules a baszogatas elol. valamiert engem veg nelkul lehet, nagyon nehezen huzok benne hatart.
pedig kurvara el kene kezdeni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése