de hogy én is kivág?

 --------------✂️

hát alap, amint tudtam, visszazúztam terápiába. és azóta is járok, kéthetente. 

kurvára el kezdtem élvezni a saját társaságom, hogy egyedül vagyok, nem húz le senki. pl elmentem kétszer tök egyedül kirándulni, és életem nagy élményei lettek. 

melóban is megtaláltam a helyem, már nem sírni járok be, több lett a fizum, életemben először tudok félretenni és nincs bennem anyagi bizonytalanság. ez nagyon furi. 

elkezdtem jobban kajálni, hogy az endóm ne visítozzon a hasamban havonta kétszer N+1 napig, de ezen még kurvára dolgozni kell. nemazé, flesselem a halat párolt zöldséggel, de tolnék mást is néha. lol 

aztán október 3 volt az instant megváltás mert aznap lettem szerelmes, és azóta is az vagyok és ez gecijó. nagyon fura amúgy a lila köd nélkül, egy percig se kellett magamat megjátszani, hogy tetsszem, ugyanis nem is akartam, és hát valahogy a terápia azt eredményezte, hogy magamat annyira adom már, hogy nem akarom magamat csalni és eladni és megszépíteni, és bazmeg pont ez jött be, durva mi? kurva boldoggá tesz ez az egész és nem is tudtam, hogy a tiszta szeretés egy pakkban jön az elfogadásával, és hogy az ilyen megnyugtató.

de még mindig nem nyugodtam meg. van szorongás és van fronyó, néha egy-egy beficcenő roham.

most már inkább klausztrofóbiás érzete van, érdekes hogy folyamatosan változik ez is, ahogy én is változom. velem alakul, ez is az enyém, és ha belegondolok, életem nagy belső utazásához vezetett. én meg mindig egy külsőre készültem, stoppal meg csöveléssel, szabadon. érdekes 

am kajak

am kajak nem évente egyszer akarok ide írni, nem értem miért ilyenkor jön ez rám, de legalább évente rám jön.

a jó hír, hogy korántsem olyan gyötrelmes a helyzet, mint egy éve tűnt. de amíg idáig sikerült eljutni, nyilván nem is én lennék, ha nem lett volna telibaszva hullámvölggyel. néha nem is hullámvölgyek tűnt hanem tengeralattjárózásnak, kurva nagy nyomás alatt, és nem igazán merészkedtem el a felszínig, a hullámhegyet meg közben el is felejtettem, hogy milyen. 

pl sikerült belefalsulni egy toxikus kapcsolatba, aztán itt is hagyott a gecibe, hála istennek, mert így már mindketten boldogok vagyunk. én nem voltam elég erős idejében lépni, gyász voltam és depressziós. na hagyjuk a faszba ez már végre múltidő, és semmi kedvem effajta nosztalgiához.

kiderült, hogy nem egészen biztos, az eredetem, de ennél többet erről nem akarok mondani, nem akkora tragédia, mint elsőre hittem. 

közben visszavettek melózni, aminek kurvára örültem, de szeptemberben majdnem kibaszattam magam, mert annyit rinyáltam a klotyón, hogy elhagytak, magányos vagyok, mivanhasoseleszekanya, stbstbstb, ezer dolog baszta egyszerre az agyam.

de kivágtam magam (◡ ω ◡)