am kajak nem évente egyszer akarok ide írni, nem értem miért ilyenkor jön ez rám, de legalább évente rám jön.
a jó hír, hogy korántsem olyan gyötrelmes a helyzet, mint egy éve tűnt. de amíg idáig sikerült eljutni, nyilván nem is én lennék, ha nem lett volna telibaszva hullámvölggyel. néha nem is hullámvölgyek tűnt hanem tengeralattjárózásnak, kurva nagy nyomás alatt, és nem igazán merészkedtem el a felszínig, a hullámhegyet meg közben el is felejtettem, hogy milyen.
pl sikerült belefalsulni egy toxikus kapcsolatba, aztán itt is hagyott a gecibe, hála istennek, mert így már mindketten boldogok vagyunk. én nem voltam elég erős idejében lépni, gyász voltam és depressziós. na hagyjuk a faszba ez már végre múltidő, és semmi kedvem effajta nosztalgiához.
kiderült, hogy nem egészen biztos, az eredetem, de ennél többet erről nem akarok mondani, nem akkora tragédia, mint elsőre hittem.
közben visszavettek melózni, aminek kurvára örültem, de szeptemberben majdnem kibaszattam magam, mert annyit rinyáltam a klotyón, hogy elhagytak, magányos vagyok, mivanhasoseleszekanya, stbstbstb, ezer dolog baszta egyszerre az agyam.
de kivágtam magam (◡ ω ◡)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése