az előző két bejegyzés is régi, csak valamiért nem nyomtam rá a nyílra, de amúgy nem baj mert elfelejtettem mit akartam bennük közölni.
szóval megint eltelt egy év, és megint a fasz rosszabbik oldalán érzem magam.
3 év terápia van bennem, vagy mögöttem. előttem a fasz se tudja mennyi meg, mert tudod az a baj, hogy minél lejjebb megyünk, annál jobban és annál beljebb sajdul még valami, ami aztán kisugarzik mindenhová, táplálja az összes rétegemet egyszerre, én összeomlok, aztán később alig emlékszem valamire mert a nyugibogyi is megkúrogatja azért a memóriámat, meg amúgyis azt se tudom ilyenkor, hogy mi van.
beszarsz, ha leírom, ma miért kezdtem el lökni ide a sódert.
egy pár hónapja előjött belőlem, hogy nekem para a metró. addig kurvára semmi bajom nem volt vele, de most így valamiért sikerült belelovallni magam és valami nyakatekert klausztrofóbiás szorongásban telik el meg a 2 megállónyi út is. valamiért kisült tőle az agyam, hogy a Duna alatt megyünk át. na ebből geccchi, jött a next level para agyfasz: nekem para a Duna fölött is! IKSZDÉ mindenütt úgy hogy én egyszerűen odáig vagyok a hidakért, én minden hídon gyalog megyek ár - ami pedig most hol ok, hol nem. :Dddd szóval most épp késésben vagyok, ezért úgy éreztem, plusz egy fronyóval bevállalom a kemény két megállót. ahogy beérkezett a szerelvény és megláttam magamat tükröződni az ablakában, úgy láttam, hogy nem is úgy nézek ki, mint aki retteg, hanem sokkal inkább úgy mint aki kibaszottul unja már ezt az egészet. szóval felszálltam, a kezembe vettem egy pirulkát, és úgy döntöttem, nem veszem be, inkább csak leírom, hogy mi történik éppen.
de ha úgy van, szívesen írnék meg egyebekről is, ajánlom magamnak, hogy ne egy év múlva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése