ilyenkor mindig elabrandozom hogy edes istenem, milyen boldog voltam regen az utazastol, minel volt hosszabb egy út, annal jobb volt, egy percig sem szorongtam idegenek melle beulni mikor stoppoltunk es a tizenoras ut mosonmagyarovartol berlinig csak ugy elrepult. ott lett volna min szorongani, de le se szartam, ez volt a szép benne, hogy az utnak adom magam es az ut mindig vigyazott ram.
most meg... elozoekben ismertettem a helyzetet. erdekes modon most epp noncs rajtam sem hanyinger, sem szapora, mert fontosabb gondolataim vannak. kertes házon meg kutyán agyalok, sut a nap, a busz meg a szep erdos dimbes-dombos tajakon visz keresztul. nagyjabol osszeallt a fejemben a jotekonysagi projektem is, buszke vagyok magamra hogy kepes vagyok kitalálni egy ilyet, es meg buszkebb leszek, ha meg is valositom.
szoval ma olyan gyogyitoan sut a nap. nem eget, csak besut a lelekbe, hogy melegedjen es gyogyuljon. vannak ilyen napok is.
pedig azert kezdtem el irni hogy nehogy ram torjon a panik, de most a panik is faradt bennem, leteritett egy pokrocot es elaludt az arnyekban. kozben o simogatja a fuvet, a fu simogatja ot, ahogy neha ellibben felettuk egy szellocske, szorosan mellettem szuszog maffi, a kiskutya, teljesen felveszi az en formamat, hogy minel tobb helyen erjunk ossze.
azert ettol most kicsit elsirtam magam. a hazirend szerint nem lehet kutyam abban a lakasban, ahova most koltoztem, es igy nem fogadhatom orokbe maffit es ez vegtelenul kiborit.
kicsit sirok meg, de azert ez a kep nagyon szep es megorzom hatha lehet belole egyszer emlek is, nem csak gondolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése