Talán a legnagyobb szopás ezzel az egésszel, amikor ténylegesen megérzed a változásokat az életed egyes apró területein. Roham a moziban? Akkor nem megyek többet moziba. Roham a Dürerben? Oké, le tudok mondani róla, úgysem volt a kedvencem.
Roham utazás közben?
Na nem. Azt már nem. De azért egy ideig nem megyek sehová, biztos, ami biztos.
Nem tudok bemenni dolgozni, mert utaznom kell hozzá?
Hoppá... Ez azért kínos.
Két napig szorongtam és pánikoltam otthon, mikor úgy éreztem, ez már tényleg sok. Végre összeszedtem magam, és kerestem segítséget. Június óta járok pszichiáterhez.
Mondanom se kell, milyen büszke voltam magamra, hogy végre nem bebaszok minden este, hanem tényleg lépek egyet magam felé.
Előtte listáztam a témákat, amikről mindenképpen szerettem volna vele beszélni. Ilyenkor jön rá az ember, mennyiféle szar okozhatja ezt.
Gyerekkori traumák? Elfojtások? Önbizalomhiány? Önutálat?
Havi két alkalommal jártam az orvoshoz. Mikor elmeséltem neki, mi a helyzet, látta, hogy nekem kell valami, ami azonnal segít, hogy működni tudjak. Felajánlotta, hogy ír fel nyugtatót, mert az nagyon hatásos, ha rám jön a hoppáré. De akkor az ivást be kell fejezni. Be is fejeztem az ivást, de rászoktam a fronyóra. Először elég volt bevenni egy felet, aztán már egy egészet, aztán már akkor is, ha csak a szorongást éreztem, és így tovább. Még mindig nem szedek kórosan sokat, de tudom, hogy csak lecseréltem a piálást gyógyszerre, és ez is gecire nyomaszt.
Sehová sem megyek nyugtató nélkül, Legutóbb négyet kellett bevennem ahhoz, hogy végig tudjak ülni egy színházi előadást. Hármat egy mozihoz. Legalább egyet, ha találkozom valakivel. A barátaim egy része rossz szemmel nézi a dolgot. Szóval vagy benyugizva megyek valahova, vagy inkább nem megyek sehova. Ha egyedül vagyok itthon, nem sűrűn pánikolok, csak egyszer-kétszer fordult eddig elő.
Fura volt amúgy, hogy minden alkalommal szét vagyok szedve. Úgy éreztem, mindennap kéne járnom ahhoz, hogy legyen értelme ennek az egésznek, mert egy óra alatt hol a múlttal, hol a jelen problémákkal foglalkoztunk, mikor mi foglalkoztatott jobban. Nem éreztem a rendszert az egészben. Főleg, hogy két hét alatt annyi minden új tud történni, hogy volt, hogy inkább el se meséltem, mit fasziztam össze-vissza, mert cikinek éreztem, hogy két hét alatt simán szerelembe esek, és török össze újra.
A decemberi hajtás miatt egész hónapban nem tudtam terápiára menni. És akkor úgy döntöttem, váltok.
Meg akarok gyógyulni, és olyan vagyok, mint egy napraforgó, és arra megyek, amerre látom a fényt. De a gyógyszerfüggőség sötét, egy kurvasötét mély verem, amiben nem fogom látni a kiutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése