Egy perc múlva éjfél, mire közzéteszem ezt, már új nap kezdődik. Na, most váltott 0:00-ra. Meggyógyulok.
10-re megyek Hűvösvölgybe, az új terapeutámhoz. Illetve még meglátjuk, mi lesz, de az biztos, hogy más, mint pszichiáterhez járni.
Amúgy minden alkalom után akartam írni egy bejegyzést, de valahogy annyira kicsinált, és a fronyó is olyan motiválatlanná tett, hogy se egy jegyzetet se egy semmit nem voltam képes leírni, pedig biztos hasznos lett volna. Ezt utólag bánom, de úgy érzem pont a jelen és múlt közti össze-vissza ugrálás miatt nem tudtam írni ezekről, főleg, hogy mélyen személyes ügyekről volt szó. Sokszor annyira személyesről, hogy még nekem sem kellett volna, hogy közöm legyen hozzá.
Szóóóóval, ez volt az egyik újévi fogadalmam, hogy hozzá fogok járni. G-t egy önismereti táborban ismertem meg a nyáron, ahová Anya fizetett be. Már akkor is éreztem, hogy ő lesz az, de akkor még nem mertem azonnal leváltani a friss, ropogós pszichiáteremet (akivel egyébként semmi problémám, tartom, hogy tényleg gyakrabban kellett volna járni hozzá, vagy csak tényleg nem illettünk össze).
Most is összeírtam a kérdéseimet, de egészen más lett a lista, mint először.
A másik fogadalom az volt, hogy tiszta lappal indítom el 2019-et, és érdekes módon vagy az élet hozta úgy, vagy a brutál hangulatingadozásaim okán, de sikerült végre testben és lélekben is megszabadulnom pár problémás elemtől. Megszenvedtem, de megérte: végre időm van magamra.
Kibaszottul klisés ugyan ez a nagy *me time* dolog, de éppen annyira fontos is.
Január első hetét valami soha nem látott mélydepresszióban töltöttem, nem érdekelt semmi, és csak úgy elbasztam az időt, túléltem a napokat. Aztán végre bejelentkeztem G-hez, és szépen lassan elindultak a dolgok.
A harmadik fogadalom a me time értékes kihasználása volt. Így vasárnaponta jógázni járok, mondhatni rendszeresen (már voltam kétszer, el se hiszem, hogy tényleg csinálok valamit, magamért). Újra olvasok! Kiselejteztem pár göncöt, és kicsit átrendeztem a szobámat. Remélem érződik a kis lelki párhuzam.
Nem tudom, mikor vártam ennyire valamit, hogy mit hoz a holnap, meg ilyenek.
De csodás érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése