quarantine inside my head pt. 1

Úristen, annyira sokszor írtam ide, fejben, az utolsó bejegyzés óta. Nem tettem, egyszer sem. Nem készítettem feljegyzéseket sem. Ezt nagyon sajnálom, hiszen pont, hogy tudatosabbá szerettem volna válni, ezért kezdtem el írni ezt az egészet, hogy végig követhessem a folyamatot egyszer, ha már készen állok arra, hogy kívülről nézzek rá.

Na de üsse kavics. Íme egy gyors update, főleg magamnak. Nézzük először a fun partot:

• 2019 júniusig vettem részt önismereti terápián.
• végig nem kellett fornyóznom.
• ritkultak a rohamok, vagy tudtam őket pár másodperc alatt kezelni.
• erősnek, magabiztosnak éreztem magam.
• újra tudtam inni, szórakozni, koncertre járni.

Na de akkor mi történt? Mit keresek megint itt? Nézzünk szembe a tényekkel, szégyenkezés nélkül... Nem biztos, hogy megy...

• paliról palira ugráltam, mindbe belehaltam, hatalmas lelki gyötrelmeket éltem meg (ironikusan és túl drámaian hangzik, de tényleg így volt).
• elkezdtem pánikrohamokat kapni randikon...
• kurvarosszul leszek a Művészetek Völgyén egy cisztásodás miatt, de
• hónapokig jártam orvoshoz, mire ez kiderült, és közben
• iszonyú fájdalmaim voltak, majd
• beparáztattak, hogy rákos vagyok
• aztán a ciszta felszívódott, de a fájdalom nem múlt el, a rákpara igen
• magánorvoshoz járkálás után végre kiderült, hogy
• petevezetékgyulladásom van egy betegség következménye miatt
• ezért kivették az egyiket, de a másik is szar
• megborultam
• a műtét előtt visszamentem terápiába, mert/de
• visszjöttek a rohamok
• és néha a fronyó is
• befordultam, alig járok el valahova
• folyton új munkahelet keresek idén, rajtam kívül álló okokból
• és most itt vagyok bezárva magammal magamba ezzel a sok szarral.