Na de mit tud ez a kis rizsszemnyi se bogyi?
Egy biztos, nálam a placebó határozottan működik, már az megnyugtat, hogy bevettem, hogy kezeltem valahogy a dolgot. (Kevésbé súlyos esetben erre elég egy szimpla figyelem elterelés, de mostanában nem igazán.)
Kicsit cink, de most van alkalmam aktuálisan leírni, mit érzek tőle. Az ok az volt, hogy a barátnőm elindított egy gyerektémás beszélgetést, ami valahogy jobban fájt a kelleténél, és beomlottam, az egész napos szorongáson ez nem segített, de nem fejteném ki ennél jobban. De úgy gondolom, ha már ilyen szaroknak a beszedésére vetemedik az ember, akkor jobb tudatosítani, hogy mi volt az oka.
Kb 20 perc telt el. Bevettem, főztem egy teát. Kikapcsolat a tévét. Az első pár perc megint kellemetlen volt, de nem vészesen, csak valahogy rám tört, az a tipikus "és most mit basszak magammal?" életérzés. Betettem az aktuális kedvenc számaimat. Az elsőnél még nem éltem a dolgot, aztán a második refrénjénél éreztem, hogy igen, ez az bazmeg, el akarom gitározni, meg énekelni! Kicsit betépett állapotra emlékeztet, de annál sokkal szelídebb. Olyan sajnálatos, hogy ilyen szar mellékhatásai vannak. Például nyilván nem oldódik meg tőle semmi. Csak leszarod, mintha szabira mennél az agyadból. Erre mindenkinek szüksége lenne néha. Akik nagyon prók a meditálásban, vagyilyesmiben, biztosan elérik ugyanezt. Csak sajni holnap alig marad meg majd valami ebből a napból. De ki is akarna erre a sok geci gondolatra emlékezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése