quarantine inside my head pt. 3

Na de mit tud ez a kis rizsszemnyi se bogyi?

Egy biztos, nálam a placebó határozottan működik, már az megnyugtat, hogy bevettem, hogy kezeltem valahogy a dolgot. (Kevésbé súlyos esetben erre elég egy szimpla figyelem elterelés, de mostanában nem igazán.)

Kicsit cink, de most van alkalmam aktuálisan leírni, mit érzek tőle. Az ok az volt, hogy a barátnőm elindított egy gyerektémás beszélgetést, ami valahogy jobban fájt a kelleténél, és beomlottam, az egész napos szorongáson ez nem segített, de nem fejteném ki ennél jobban. De úgy gondolom, ha már ilyen szaroknak a beszedésére vetemedik az ember, akkor jobb tudatosítani, hogy mi volt az oka.

Kb 20 perc telt el. Bevettem, főztem egy teát. Kikapcsolat a tévét. Az első pár perc megint kellemetlen volt, de nem vészesen, csak valahogy rám tört, az a tipikus "és most mit basszak magammal?" életérzés. Betettem az aktuális kedvenc számaimat. Az elsőnél még nem éltem a dolgot, aztán a második refrénjénél éreztem, hogy igen, ez az bazmeg, el akarom gitározni, meg énekelni! Kicsit betépett állapotra emlékeztet, de annál sokkal szelídebb. Olyan sajnálatos, hogy ilyen szar mellékhatásai vannak. Például nyilván nem oldódik meg tőle semmi. Csak leszarod, mintha szabira mennél az agyadból. Erre mindenkinek szüksége lenne néha. Akik nagyon prók a meditálásban, vagyilyesmiben, biztosan elérik ugyanezt. Csak sajni holnap alig marad meg majd valami ebből a napból. De ki is akarna erre a sok geci gondolatra emlékezni...

quarantine inside my head pt. 2

Persze, hogy megrendültem magamban. Ha úgy nézem, hogy a palik mondjuk egy kategória, a munka egy másik, a betegség egy harmadik, hát azt kell mondjam, egyenként is elég súlyos volt mind. Mert nem egy pali, nem egy munka és nem egy betegség volt.

És akkor még nem beszéltünk a problémák egyéb dimenzióiról. Például, hogy úgy tűnik, megoldódik, aztán elbaszódik az egész. Majd mégsem baszódik el, aztán megint mégis. Pl. megszűnik a munkahelyed, de a főni intéz neked helyet, aztán tök jól vagy ott hónapokig, de jön egy vírus, és kezdheted megint a kersést. Vagy hogy addig keresed az "igazi"-t, akivel el tudod képzelni, hogy egy család lesztek, amíg csaknem meddővé válsz.

Vagy hogy több mint fél éved van egy intenzív önismeretben, de folyamatosan olyan dolgok kezdenek történni, hogy olyan mintha nem is lett volna az egész munka. Persze tudom, hogy nem volt hiábavaló, és amint lesz lehetőségem, visszamegyek. Látszik, hogy van mit helyretennünk.

Ráadásul közben annyira leszoktam a fronyóról, hogy valahogy sikerült bebeszélni magamnak, hogy nem is hatna, hiába venném be- részben emiatt is hordtam ki lábon sok olyan rohamot, amire alapesetben simán bevettem volna legalább egy szemet. Emiatt folyamatos szorongás lett az élet. Végül pár napja megtörtem a dolgot, egy masszív 3 órás rohamnál úgy döntöttem, itt az ideje nem szenvedni tovább.

Nem akarok nagyon félreérthető lenni, de egyszerűen csodálatos volt. Elképesztően egyszerű ahhoz képest, hogy egy ilyen roham milyen megterhelő tud lenni. Az elején nem, az elején szarul éreztem magam, aztán ahogy el kezdett hatni, valahogy lezsibbadtam. (Valószínű, hogy elég lett volna 0.25mg, de nem volt energiám baszakodni, így nem törtem félbe.) Belemerültem a rendrakásba, aztán olyan jól esett végre lefeküdni úgy, hogy nem rohangáltam ki hányni meg csak úgy pattogni.

quarantine inside my head pt. 1

Úristen, annyira sokszor írtam ide, fejben, az utolsó bejegyzés óta. Nem tettem, egyszer sem. Nem készítettem feljegyzéseket sem. Ezt nagyon sajnálom, hiszen pont, hogy tudatosabbá szerettem volna válni, ezért kezdtem el írni ezt az egészet, hogy végig követhessem a folyamatot egyszer, ha már készen állok arra, hogy kívülről nézzek rá.

Na de üsse kavics. Íme egy gyors update, főleg magamnak. Nézzük először a fun partot:

• 2019 júniusig vettem részt önismereti terápián.
• végig nem kellett fornyóznom.
• ritkultak a rohamok, vagy tudtam őket pár másodperc alatt kezelni.
• erősnek, magabiztosnak éreztem magam.
• újra tudtam inni, szórakozni, koncertre járni.

Na de akkor mi történt? Mit keresek megint itt? Nézzünk szembe a tényekkel, szégyenkezés nélkül... Nem biztos, hogy megy...

• paliról palira ugráltam, mindbe belehaltam, hatalmas lelki gyötrelmeket éltem meg (ironikusan és túl drámaian hangzik, de tényleg így volt).
• elkezdtem pánikrohamokat kapni randikon...
• kurvarosszul leszek a Művészetek Völgyén egy cisztásodás miatt, de
• hónapokig jártam orvoshoz, mire ez kiderült, és közben
• iszonyú fájdalmaim voltak, majd
• beparáztattak, hogy rákos vagyok
• aztán a ciszta felszívódott, de a fájdalom nem múlt el, a rákpara igen
• magánorvoshoz járkálás után végre kiderült, hogy
• petevezetékgyulladásom van egy betegség következménye miatt
• ezért kivették az egyiket, de a másik is szar
• megborultam
• a műtét előtt visszamentem terápiába, mert/de
• visszjöttek a rohamok
• és néha a fronyó is
• befordultam, alig járok el valahova
• folyton új munkahelet keresek idén, rajtam kívül álló okokból
• és most itt vagyok bezárva magammal magamba ezzel a sok szarral.